Hajdúdorogi Egyesített Napközi Otthonos Óvodák

Kapcsolattartó

Sebők Ildikó

intézményvezető

36304142602

sarokutiovoda@gmail.com

ADATOK

Korosztály: 3-7 éves

Létszám: 224

NINCSLISTA

Minden felajánlás, segíteni akarás során hálásak vagyunk és lelkesen rendezgetjük az adományokat. A ruhaneműk között a legnagyobb szükség a kabátokra és cipőkre van. Azt látjuk, hogy gyakran nem megfelelő méretű és kényelmetlen lábbelikben járnak a gyerekek, ami veszélyezteti biztonságos mozgásukat is. Az évszaknak-időjárásnak megfelelő öltöztetés gyakran nem helyes, vagy túlféltik, vagy éppen ellenkezőleg, alulöltözve érkeznek az óvodába a gyerekek. Azt látjuk, hogy rendkívül szeretik a nagymozgással járó tevékenységeket, ezért "kinőtt" játékokat is szeretettel fogadunk: futóbicikliket, homokozó játékokat, szerepjátékokhoz való eszközöket, különösen jelmezeket. Kreativitásban nincs hiány, van varrógépünk, így át tudjuk alakítani a függönyöket, sötétítőket, tudnunk alkotni maradék anyagokból - ilyen adománynak is örülünk. Újra szoktuk gondolni a dekorációs kellékeinket, így szeretettel várunk megunt ünnepi díszeket, ügyelve arra, hogy együtt hangolódjunk az ünnepekre. Kevés olyan dolog van amire, azt mondjuk felesleges, nem tudjuk hasznát venni. azt már írnom sem kell, hogy a csomagban elrejtett finomságoknak senki sem tud ellenállni.

KÖRNYEZET

Vezetőként mindegyik óvodát szeretem, pedig mindegyik más és más. Az egyik úgy tűnhet, hogy felújított, előnyökben bővelkedő, a másik épület kívül csúnya, belül szép, a harmadik pedig kívül-belül hordozza az elmúlt 50 év viszontagságát. Van közös is bennük, mindegyikbe szeretni való gyerekek járnak, akik szeretnek játszani, mesét hallgatni, jót pihenni. Hiába a csili-vili környezet, ha nem tölti be gyerekek zsivalya, ölelő szeretet. Nem szabad megijedni a hiányosságoktól sem, mert tudom, hogy a jó szándék csodákra képes. A fenntartó elismeri a munkánkat, dicséretet is kapunk a sokszor elmondott szűkös költségvetés mellett. Örökbefogadóink és kisebb-nagyobb nyertes pályázataink sokat segítenek a szoros gazdálkodási előírásainkon. Hajdúdorogon a második legnagyobb önkormányzati intézmény vagyunk, nemcsak létszámunkban, de elszántságunkkal és tenni akarásunk a város vérkeringésében is benne vagyunk. Ötleteinkkel több települési esemény kitalálói és megvalósítói vagyunk.

CSAPATUNK

Jelenleg 220 gyermekről 16 óvodapedagógus, 10 dajka és 3 pedagógiai asszisztens gondoskodik. Számíthatunk a Pedagógiai Szakszolgálat segítségére, bar hetente csak néhány órában, de mégis jelen van óvodánkban a logopédus, pszichológus, fejlesztőpedagógus. Sajnos településünket is elérte a pedagógushiány, illetve hosszú ideig tartó táppénzes időszakok is veszélyeztetik a nevelőmunkánkat. Másik hátrány a speciális szakemberek hiánya, konduktor, tiflopedagógus, de a szociális segítő álláshelyünket sem tudták feltölteni a központban.

A MINDENNAPOK

Talán azt is írhatnám, hogy szinte ugyanolyan, mint más óvodákban egy-egy átlagos nap. Ha, ez így van, akkor azzal sincsen semmi baj, sőt még örömre is adna okot. A valóság mélyére nézve, azonban már az érkezés is más. A gyerekeket nem autóval hozzák az óvodába, a szerencsésebbek a közelről érkeznek, és nem fáznak meg a rövid úton az óvodáig. A távolabb élőknek jól esik az ajtón belépve a meleg, tiszta környezet ölelése. A szülők, hozzátartozók általában nem egy gyereket hoznak, hanem összegyűjtik a környéken élőket, hiszen valamilyen rokoni kapcsolat biztosan létezik közöttük. Abban is más, hogy minden játéknak örülnek, hiszen ezeknek a gyerekeknek az otthonában nincsenek játékok, nincs semmi olyan tárgy, ami csak az ő tulajdonuk lenne, így a játék során örömmel birtokolják a tárgyakat. Játékaikban gyakran megjelenik a valóság. Tudom, ez minden gyermekre jellemző, de a mi gyerekeink játékában gyakran központi szerepet kap az agresszivitás, a trágár beszéd és még sorolhatnám a sok, egyáltalán nem gyermeki életkornak megfelelő jellemzőt. A hangos beszéd szintén jellemzője az óvodás napoknak, mindent lelkesen, hangosan akarnak, kérnek, tesznek. Ami szintén más, az óvodáinkban, hogy a gyerekek mindent jóízűen esznek. Itt sokkal nagyobb gondot jelent a villa használata, az ismeretlen ízek bemutatása, mint az ételmaradék összeszedése. Azt is gyakran tapasztalom, hogy jobban szeretik a felnőtteket. Pontosabban, másként szeretik a testi közelség, a szorító ölelés jellemzi őket. Bár lehet, hogy dokumentum szól arról, hogy ők halmozottan hátrányos helyzetűek, bár lehet, hogy értékrendjük más, bár lehet, hogy sokuk értelmi képessége alacsonyabb az átlagostól, de a szemük ugyanúgy csillog, ha örülnek. A bizonytalanságra, fájdalomra ők is krokodilkönnyekkel reagálnak. Az óvoda adta érzelmi biztonság, az elhivatott óvodapedagógusok, az esetek jelentős részében megteremtik az alapokat számukra is a stabil iskolakezdéshez.

SZÜLŐK

A "halmozottan hátrányos helyzetű" tagóvodáink a település peremén helyezkednek el. Ez a peremhelyzet az ott élőkre is jellemző. Alacsony iskolázottságuk és a generációkon keresztüli munkanélküliség a mai napig hatással van életükre. Rossz lakhatási körülmények, többgenerációs, zsúfolt együttélés jellemzi őket. Csak néhányan képesek kitörni ebből a környezetből. Sokan segélyekből és a családi pótlékból, egyéb gyermekvállaláshoz kötött támogatásból élnek, egy másik csoportnak a közfoglalkoztatás ad rendszeres jövedelmet, és van egy olyan kisebb csoport is, akik napszámosként, idényjellegű betakarítási munkából jutnak jövedelemhez. A Gyermekjóléti Szolgálat rendszeresen támogatja őket ruha és élelmiszer adományokkal, de meleg étellel is minden hétköznap. A tűzifát, az élelmiszert megbecsülik, minden juttatási alkalmat igénybe vesznek. A szülők hozzáállása nagyon szélsőséges, hosszú, következetes pedagógiai munka révén egyre fontosabb számukra az óvodával való együttműködés, igyekszünk azokra a szülőkre támaszkodni, akikre számíthatunk a gyerekek érdekében. Változatos módon csábítjuk be óvodáinkba a szülőket, hogy részesei legyenek az óvodai közös nevelésnek (Ünnepekre való készülődés, nyílt-napok, közös főzés, kirándulás). A két tagóvodában úgy szervezzük a mindennapi életünket, hogy a szülőkre minél kisebb terhet tegyünk, azonban következetesek vagyunk az tisztaság megőrzésének (ruházat, környezet), a gyermek egészségének megőrzése érdekében.

TEHETSÉGEINK ÉS AMIRE BÜSZKÉK VAGYUNK

Azt látom, hogy a hátrányos helyzetben élő gyermekek között sokan vannak olyanok, akiknek a praktikus intelligenciája nagyon fejlett. Annyira tudnak figyelni minden történést, eseményt, helyzetet, hogy aztán később kiválóan emlékeznek a tárgyak helyére, a személyekre. Van valami csodálatos a vizuális képességeikben is: hihetetlen képi világban szoktunk gyönyörködni, ha megfigyeljük kis alkotásaikat.

Büszkék vagyunk elfogadó-befogadó szemléletünkre, fogadjuk, támogatjuk SNI-s gyerekek óvodába járását. A leírt történetünk is ehhez kapcsolódik. Hunor látássérült, vak kisfiú. Szülei a megyénkben éltek, de nem találtak kisfiúk számára befogadó óvodát a közelben, ezért 30 kilométerre kezdetek el házat keresni. A mi óvodánkat találták alkalmasnak, bennünk bíztak, többek között ezért vásároltak házat településünkön. Ezt nem a szülő mesélte el nekünk, hanem a helyi pénzintézet egyik dolgozójától hallottuk.